Klorid- és szulfátanalizátor

A klorid- és szulfátanalizátor a kloridok és szulfátok áramló vízben történő, ppb-szintű automatizált monitorozására szolgáló on-line eszköz. A 3000CS klorid- és szulfátanalizátor erőművek vízkörkémiájának és pótvizének mérésére szolgáló, mikrofluid kapilláris elektroforézist alkalmazó eszköz.

A mikrofluid kapilláris elektroforézis az ionokat egy kapillárisban feszültség alkalmazásával szétválasztó technológia. Az ionok a méretük és töltésük arányától függően eltérő sebességgel mozognak a kapillárisban, és ily módon szétválaszthatók. A METTLER TOLEDO klorid- és szulfátanalizátora ezzel a technológiával végzi a kloridok és szulfátok ppb-szintű mérését.

A klorid- és szulfátanalizátor mikrofluid kapilláris elektroforézis kazettája a mintavíz ionjait szétválasztva koncentrált klorid- és szulfátioncsoportokat hoz létre a kapillárisban. Az analizátor a kazettán található vezetőképesség-mérő cellával ppb-ben megméri ezeknek az ionoknak a koncentrációját, és megjeleníti az eredményt.

A kloridok és szulfátok az erőművek vízében előforduló legkorrozívabb szennyezőanyagok. Korróziót, pontkorróziót, feszültségkorróziós repedést, korróziótermék-lerakódás miatti hatékonyságromlást és lerakódás alatti korróziót okoznak. Ily módon károsodnak a drága üzemi berendezések, például a turbinák és a kazánok, ami nem tervezett leállásokhoz, karbantartásokhoz és javításokhoz vezet. Klorid- és szulfátanalizátorral végzett monitorozással azonban detektálhatók a korrozív ionok első nyomai, így minimalizálhatók az erőművi berendezések károsodása.

A kloridionok számos sóban (pl. NaCl) megtalálhatók. A sók gyakran előfordulnak a természetben, és jól oldódnak vízben, ami kloridszennyeződést okoz. A METTLER TOLEDO kloridanalizátorai nagy gyakorisággal monitorozzák az áramló víz kloridszintjét, hogy a kloridok ne okozzanak korróziót vagy egyéb károsodást az erőmű gépeiben.

A szulfátionok számos sóban (pl. Na₂SO₄) megtalálhatók. A sók gyakran előfordulnak a természetben, és jól oldódnak vízben, ami szulfátszennyeződést okoz. Az erőművekben a szulfátionok a szulfonált gyanta lebomlásából is a vízbe kerülhetnek. A METTLER TOLEDO szulfátanalizátorai a szulfátok áramló vízben történő, ppb-szintű automatizált monitorozására szolgáló on-line eszközök, amelyek figyelmeztetik a felhasználókat a potenciálos korrózióra vagy károsodásra.

Megfelelő víztisztítással olyan minőségű vizet lehet bevezetni a víz-gőz ciklusba, amellyel biztosítható a kloridok és szulfátok alacsony szintje. Ha túl magas a kloridok és szulfátok szintje a víz- vagy gőzkörben, akkor ezektől a kazán lefúvatásával és friss póttápvíz bevezetésével lehet megszabadulni.

A víz- vagy gőzkör klorid- és szulfátszintjének legfontosabb mérési pontja a turbina bemenete. Így biztosítható, hogy a turbinába – amely az erőmű legdrágább berendezése – csak elfogadható klorid- és szulfátszintű gőz jusson. További fontos mérési pont a kondenzátum-ioncserélő utáni rész, ahol a szulfonált gyanta lebomlását kell monitorozni. Ezenkívül a kazán előtti szakaszon is monitorozni kell ezeket az ionokat klorid- és szulfátanalizátorral, hogy a kazán ne károsodjon. Ez lehetőséget biztosít a klorid- és szulfátionok eltávolítására a víz- vagy gőzkörből a kazán lefúvatásával, amennyiben a kazán bemeneténél magas ionszint mérhető.

A póttápvíz alacsony klorid- és szulfátszintjét a tisztítási fázisok utáni monitorozás biztosítja, így a víz- vagy gőzkört tápláló tárolótartályba csak megfelelő víz kerül.

A főbb szabályozási szervek és kutatószervezetek, például az ERPI (USA), az IAPWS (nemzetközi) vagy a TPRI (Kína) az erőművek üzemeltetésére vonatkozó iránymutatásaikban meghatározzák a határértékeket. A turbinagyártók ugyancsak megadják a határértékeket a garanciafeltételeikben, hogy biztosítsák a turbina optimális teljesítményét és a megfelelő korróziókontrollt. Ezeknek a szabályozási követelményeknek a METTLER TOLEDO valamennyi klorid- és szulfátanalizátora megfelel.

A póttápvízben és a víz- vagy gőzkörben 2 vagy 3 ppb a maximálisan megengedett klorid- és szulfátérték.

Nem, mivel a vezetőképesség mérése nem tesz különbséget a káros szennyeződések (pl. klorid és szulfát) és a hasznos összetevők (pl. szén-dioxid) között. A kloridok és szulfátok ppb-szintű mérésére nem alkalmas.

Igen. A kloridokat és szulfátokat közvetlenül az erőművek főbb mérési pontjain kell mérni, klorid- és szulfátanalizátor segítségével. A mérést ppb nagyságrendben, iononként kell végezni; a vízben található különböző szennyeződéseket nem szabad együttesen mérni. 

A levett minták laboratóriumi analízise mérési késést okoz, ami az erőmű berendezéseinek károsodásához vezethet. Az ilyen mérési módszereknél továbbá fennáll a szennyeződés kockázata a mintavétel és a minták szállítása során. Ez hamis pozitív eredményekhez és felesleges karbantartási műveletekhez vezethet, ami pedig végső soron gyakoribb üzemleállást okoz.