A víz környezete, tulajdonságai és fizikai állapota mintánként drasztikusan eltérő lehet. A hőmérséklet, a nyomás és a kötés megváltoztathatja a víz fizikai állapotát egy mintán belül, ami növeli az egyes elemzések összetettségét, és zavaró eredményekre ad lehetőséget, ha az adatokat helytelenül elemzik. A szénhidrátok például akár 50 °C-os hőmérsékleten is bomolhatnak, és ekkor olyan kémiai reakcióba lépnek, amely vizet szabadít fel, és hozzáadódik a mért teljes víztartalomhoz. Ezt a "hozzáadott vizet" azonban nem szabad az élelmiszer víztartalmának tekinteni.
A nemzetközi és nemzeti szabványok meghatározzák a kereskedelmi forgalomban kapható termékek megengedett nedvesség/víztartalom küszöbértékét. Az olyan szabályozó hatóságok és szabványok, mint a BRC (British Retail Consortium), az IFS (International Featured Standards), a GFSI (Global Food Safety Initiative), az ISO (International Organization for Standardization) és az AOAC (Association of Official Agricultural Chemists) egyre szigorúbban szabályozzák az élelmiszerek előállítását, feldolgozását és értékesítését. Ez növeli a minőségbiztosítás és a minőségellenőrzés munkáját, és korszerűbb, hatékonyabb megoldásokat igényel.
Számos élelmiszergyártó szigorú kritériumokat támaszt a mérési pontossággal, megbízhatósággal és nyomon követhetőséggel szemben a termékminőség biztosítása érdekében. Ezek az SOP-ok (Standard Operating Procedures, szabványos működési eljárások) leírják a mintaelőkészítési és mérési folyamatokat, beleértve a minta mennyiségét, a szükséges mérések számát, a maximálisan tolerálható eltérést és az eljárásokat, ha a tudósok hibát találnak.