A következő titrálási definíciók megkönnyíthetik a titrálásról szóló tudnivalók elsajátítását.
Analit: Egy mintában lévő specifikus kémiai faj, amelynek tartalmát vagy mennyiségét titrálással határozzák meg.
A titrálás vége: Az a kívánt végpont vagy ekvivalenciapont, amelynél a titrálást befejezik és a titrálószer-fogyasztást értékelik. Egynél több ekvivalenciapont is előfordulhat ugyanazon titrálás során.
Végpont: Az a pont, ahol a titrálási reakció végét megfigyeljük (általában színváltozás vagy más titrálási indikátor segítségével). A titrálás meghatározása a végponttal együtt a klasszikus technikát képviseli.
Ekvivalenciapont: Az a pont, ahol a hozzáadott titrálószer egységeinek (ekvivalenseinek) száma megegyezik a minta analit egységeinek számával.
Indikáció: A reakció követésére és a titrálás végének kimutatására szolgáló eljárás. Az indikáció általában potenciometria (elektródák) vagy színindikátorok segítségével történik.
Parallaxis: Egy tárgy látszólagos helyzetének különbsége a megfigyelő látószöge alapján. A titrálásnál ezt a jelenséget figyelembe kell venni, amikor vizuálisan megfigyeljük a bürettában lévő folyékony meniszkuszokat.
Elsődleges standard: A titrálószer koncentrációjának pontos meghatározására használt hitelesített, nagy tisztaságú anyag.
Jelfelvétel: A jelgyűjtés a fizikai jelenségek megfigyelése, hogy bizonyos pontokon (például a titrálási kísérlet végpontján vagy az ekvivalenciaponton) digitális vagy numerikus értékeket kapjunk.
Szabványosítás: Nagy tisztaságú kémiai referenciaanyag (standard) használata a titrálószer koncentrációjának meghatározásához.
Sztichiometria: A reagensek és a termékek közötti mól/tömeg viszonyok a titrálás során. A titrálási reagensek rögzített összefüggések szerint reagálnak, így ha a különálló reagensek mennyisége ismert, a termék mennyisége kiszámítható. Ha az egyik reaktáns mennyisége ismert, és a termékek mennyisége meghatározható, akkor a többi reaktáns mennyisége is kiszámítható.
Titrálószer: Egy bizonyos kémiai reagens oldata, amely koncentrációját tekintve szabványosított, így pontos titráláshoz használható.
Titrálás: Kvantitatív kémiai analízis, amelynek során egy meghatározott mennyiségű titrálószer mennyiségi reakcióba lép az elemzett mintakeverékkel. Az elfogyasztott titrálószer mennyiségéből a minta vegyület mennyiségét a vizsgálati reakció sztöchiometriája alapján számítják ki. Más néven volumetria vagy titrimetria.
Titrálási görbe: A titrálási görbék a titrálás minőségi előrehaladását szemléltetik. A görbe általában a titrálószer térfogatát használja független változóként, az oldatot pedig függő változóként. A görbe lehetővé teszi a titrálási módszer gyors értékelését. A görbéknek négy formája van: szimmetrikus, aszimmetrikus, minimum/maximum és szegmentált.
Titrálási ciklus: Az a ciklus, amelyet addig végeznek és ismételnek, amíg a titrálási reakció végpontját vagy ekvivalenciapontját el nem érik. A titrálási ciklus elsősorban négy lépésből áll: titrálószer hozzáadása, titrálási reakció, jelfelvétel és kiértékelés.
Titrálási egyenlet: Titrálási képletsorozat, amely lehetővé teszi a szilárd minták tömegmolaritásának, a sav és bázis oldatok koncentrációjának, a hígított oldatok koncentrációjának és a közvetlen titrálást követő titrálószer-fogyasztásnak a kiszámítását. A titrálási eredmények egyszerű kiszámításához látogasson el Titrálási kalkulátorunkba.
Titrálás elmélete: A titráláselmélet egy termék koncentrációjával kapcsolatos meghatározását vizsgálja egy titrálási reakció megfigyelésével, fizikai vagy elektrokémiai módszerekkel. Egy faj, termék vagy kémiai funkció pontos koncentrációjának ismerete segít a folyamat hatékonyságának és/vagy a termékminőségnek a biztosításában.